Bibliofil

Országépítők

2011-09-09T10:21:00.005+03:00

Országépítők cím alatt futott a IV. Kalibáskői Olvasótáborunk. Az eddigi táborainktól eltérően az idén nem egy szerző egyik jellegzetes művét tanulmányoztuk, hanem az Ország, város.... játékra és előkészített irodalmi szövegekre támaszkodva ismertettük meg a táborozókkal az erdélyi történelem, növény és állatvilág egy-egy jellegzetesebb szeletét. A napi táborprogramról részletesebben itt, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oldalán olvashatnak.

A tábor címe ebből a megközelítésből elhibázottnak tűnhet, mert a székelyudvarhelyi városi könyvtár igazgatójának, Szabó Károlynak a minielőadásán kívül nem foglalkoztunk behatóbban sem Kóssal, sem Az országépítő című regényével. A táborozók lakhelyét tekintve, viszont mégiscsak találó a cím, mivel a gyermekek meglehetősen távoli területeket képviseltek ebben a táborban.

Volt öt székelyudvarhelyi, öt Tusnádról jövő gyermek, akik a Dévai Szent Ferenc Alapítvány ottani házában élnek, és akik a Csíki-medencéből „verbuválódtak” és volt öt „lábnyiki csángómagyar gyermekünk is.

„Szentferences” és udvarhelyi gyermekeket közösen először tavaly táboroztattunk. Mivel nem vagyok pedagógus, meghökkenve tapasztaltam, hogy a különböző szociális háttér problémák forrásaivá válhat a gyermekek között. Így volt néhány álmatlan éjszakám a tábor előtt a sokféle gyermekre és a tavalyi tapasztalatokra gondolva, viszont bíztam abban, hogy egy erős szervezőcsapattal képesek leszünk az előálló helyzeteket megfelelően megoldani. Ebből a szempontból ez a tábor annyira sima volt, hogy néha el sem hittem, hogy igaz.

Sikeres tábort zártunk, és a tábor be tudta teljesíteni a címébe sűrített célokat. Elértük, hogy a különböző helyről érkező és a különböző egzisztenciájú gyermekeknek legyen egy olyan közös élményük, emlékképük, amelyben a sokféleség tapasztalata pozitív megerősítést kap. Amelyben a többen-többfélén-együtt léthelyzete nem feltétlenül rossz tapasztalat.

Rukítás

2011-07-01T11:31:00.004+03:00

A kolleg(in)ák közül már senki sem emlékszik pontosan arra, hogy ki is, és mikor kezdett el rukítani a könyvtárban. A szó eredetét tekintve vannak akik a ritkítás kifejezésünkből eredeztetik, mások a zurück német szóhoz rokonítják. Az Akadémiai Kiadó által 2005-ben megjelentetett Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár mindenesetre nem tud erről a szóról.

A szó etimológiai homályosságai ellenére minden könyvtáros használja, ismeri a szót, cselekszi, néha szenvedi is az általa jelzett folyamatot. Rukításkor a polcon hátulról előre haladva számba vesszük a könyveket és – bizonyos kritériumrendszert használva – némelyiküket nem tesszük vissza, helyet szabadítva föl az új könyvek számára. A rukított könyvek a könyvraktárba kerülnek, szépen rendben, hogy kérésre bármikor elő lehessen venni őket onnan.

A jelenlegi rukítás oka a könyvtárhoz kerülő másfélezer angol nyelvű könyv, amelyek lassan, prioritás és feldolgozás alapján felkerülnek a kölcsönözhető könyvek polcaira. Az 1 tonnányi könyvadomány az Ameriaki Egyesült Államokban élő Fred Robey-tól indult és a Közösségi Alapítványon keresztül került hozzánk. Ez úton is köszönjük nekik.
Ajánlom az új szerzeményeket minden angolt gyakorló diáknak, felnőttnek egyaránt. Minden korosztály talál magához való olvasmányt.

Színes-csirizes papírgyártás

2011-06-14T12:52:00.014+03:00

Június 6.-án, a városnapok keretén belül nyílt napot tartottunk a könyvtárban, és beterveztünk egy gyerekfoglalkozást, ami annyira jól sikerült, hogy másnap újra megismételtük.
A színes-csirizes előzékpapír készítéssel egybekötött könyvillusztrálásos akciónk nagyjából a következőképpen zajlott le.

Az előzékpapír készítésének az ötlete Róth Andris kollégától jött, aki a maga szakállára, hobbi szinten tanulta ki a színes-csirizes papír otthoni gyártásának csínját. Ehhez mi hozzáképzeltünk egy kis, mindössze 4 oldalból álló könyvecskét, 2 mesével, amiben üresen hagytuk az illusztráció helyét, jobban mondva, azt a gyermekek fantáziájára bíztuk, hadd rajzolják be oda ők azt, ami képileg a legszemléletesebb volt számukra a mesékből.

Andris egy kis történeti bevezetőt tartott a színes-csirizes papír gyártásáról, és hasznosításáról, elvíve odáig a gondolatmenetet, hogy hogyan kerül be a színes papír a könyvek borítója mögé előzéknek, és hogy ott milyen funkciója van, hogyan egészíti ki a könyv tartalmát. Aztán közösen elolvastuk a két egérfarknyi mesét, és a könyvtár előtti téren, annak is az árnyékos részén beindult a gyakorlati kivitelezés is, és repült az idő, születtek a jobbnál-jobb alkotások.

Az én kedvencem így száradt az újságlefűzésre használt zsinóron.

A gyermekek a könyvecskék „borítóját” is illusztrálták:

Több képet
itt találhatsz
az akcióról.

TrésCourts

2011-05-09T12:22:00.004+03:00

A hétvégén lejárt a 13. TrésCourts filmfesztivál. Udvarhelyen sorban a 4. alkalommal vetítettük a nagyon rövid filmeket.

Talán közhelyszámba megy az a megállapítás, hogy a válság keze most már hosszabb a legbefolyásosabb politikusénál, vagy a legnagyobb hatalommal bíró alvilági hadúrénál, de tetszik, nem tetszik, a rövidfilmek fesztiválján is megmutatkozott a befolyása. Kisebb volt a hivatalos plakát, kevesebb DVD-t küldtek le, csupán ötöt (a tavaly még hatot küldtek), két film átjárta a különböző kategóriákat, ismétlődtek a lemezeken, és valahogy az volt az érzésem, hogy a tavalyi filmek erősebbek voltak. Úgy tűnik, hogy a válság nem is a fesztivált, hanem azokat az alkotó (hétköznapi) embereket érte el világszerte, amelyek munkájára épít az egész fesztivál.

Viszont aki eljött az láthatott jó koncepciójú, jó képi és hangi világgal rendelkező tömény kis filmeket is, melyek témaválasztása az udvarhelyi közönség figyelmét is felkelthette, hiszen az alkotók ugyanabban a világban élnek mint mi, (az 5 DVD közül egy kizárólag romániai szerzők filmjeit tartalmazta), ugyanarról a világról gondolkodnak és formálnak véleményt amelyről mi.

2011-04-15T12:47:00.005+03:00

Mit fessünk a tojásra...?

...fordulhat meg édesanyák, lányok, kisfiúk, nagymamák és ki tudja tán még a nyuszi fejében is húsvét közeledtével. Hogy a bárányok mire gondolhatnak, azt inkább ne forszírozzuk...

Azoknak a tojásfestőknek próbálunk ezúton segíteni, akik egyelőre ötlettelenek, és akik a hagyományos mintákat kedvelik. Összeállításunkból ihletet meríthetnek gyímesi és dél-erdélyi festett tojásmintákból.

2011-03-24T10:32:00.005+02:00

Veszíts el egy könyvet!

Könyvtárunk bekapcsolódott az immáron globálissá vált Veszíts el egy könyvet! akcióba, amely a 2001.-ben elindult angol BookCrossing könyvelvesztő mozgalomból nőtte ki magát.

Uram bocsá', akarattal el fogunk veszíteni a város különböző pontjain egy-egy könyvet, arra buzdítva a megtalálót, hogy olvassa el, és aztán hagyja el ő is egy forgalmas helyen, hadd olvassa el más is...
Nem titkolt elvárásunk, hogy az akció annyira lázba hozza az udvarhelyi olvasókat, hogy fognak akadni, akik hasonlóképpen a könyvtárhoz megválnak majd olyan saját könyvtől, amelyről úgy gondolják, hogy érdemes annak tartalmát mással is megosztani.

Arra kérjük azokat, akik akarva-akaratlan bekapcsolódnak a játékba, hogy jelezzenek vissza, és írják meg nekünk (blogon, facebook-on, iwiw-en, e-mail-en), hogy hol, merre látták a kószáló könyveket.

*Ha már eddig eljutottál, máris írhatsz hozzászólást!

2010-04-16T13:33:00.003+03:00

Hosszú betegség után, életének 76. évében Budapesten elhunyt Popper Péter. Bár az utóbbi időkben folyamatos orvosi kezelésre szorult, az utolsó napig dolgozott.

"Egyet tanácsolhatok: nem szabad az élményeket meg nem élni. Ha valaki jól élte végig az óvodáséveit, iskolásként nem akar újra óvodás lenni. Ha megélte mindazt, amit az élet kínál egy gyereknek, egy felnőttnek vagy egy idősebb embernek, akkor nem lesz baj. Ha pótlandókat görget maga előtt, akkor lesz a baj. Ki kell iktatni az érzést, hogy átmeneti korszakok vannak az életben. Nincsenek. Az az életem, amit élek, nincs átmeneti korszak, az időskor sem az"

Pihenése legyen csendes, emléke áldott.

2010-03-24T13:50:00.000+02:00

Március 31-ig tekinthető meg könyvtárunkban az INEXTEX projekt kiállítása. A svédországból induló kezdeményezés itteni partnere a Csíki Székely Múzeum volt. A tárlat a 2 évig tartó projekt itteni résztvevőinek munkáiba tart bevezetést.

A kiállítás katalógusában a projektről a következőket olvashatjuk: „A divat, a tervezés és a belső díszítés területén történő termékfejlesztés célja a textilművesség területén ránk maradt hagyományok, tapasztalatok, és mindenek felett formai és tárgyi örökségünk hasznosítása volt.”

Hogy mit is kell ezen érteni, az Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatójának megnyitóbeszédéből derült ki. Többek között azt, hogyan tudjuk felhasználni és a mai korban elfogadhatóvá, használhatóvá és eladhatóvá tenni azokat a népi motívumainkat, amelyek a történelem során halmozódtak fel szőtteseinkben, megmentve őket így az enyészettől.

És a vita innen kezdve nyílt. Hallottam olyan véleményt, hogy térségünkben, ahol még mindig faragnak kaput, szőnek szoknyát, harisnyát... ahol egyáltalán még nyomaiban fellelhető a hagyományos népművészet szükség van-e motívumaink butítására?

Személyes válaszom: igen. Ha nem is halt ki belőlem teljesen a néphagyomány, de mindenképp haldoklik. Örvendek annak, hogy bizonyos emberek azon gondolkodnak, hogy hogyan menthetők meg a feledéstől és a múzeumoktól kultúránk formakincsei.

2010-03-16T21:17:00.000+02:00

Itt van egy érdekes oldal, amely a globális felmelegedés hatásait szemlélteti a 80-as évektől napjainkig; pontosabban 2005-ig.
Nem kell egyebet tenni, mint megvárni, ameddig betöltődik az oldal, kiválasztani egy témakört (jéghatár, tengerszint, stb), és az évszámokon mozgatni a csúszkát.
Kellemes szórakozást!

2010-02-18T18:39:00.000+02:00

Szerdán, február nyolcadikán Könyvtárunk, a Kárpátaljai Megyei Állami Tévé és Rádiótársaság Magyar Szerkesztőségének egy részét látta vendégül. A hangzatosság kedvéért, optimistán azt is mondhatnánk, hogy közel a felét, mert a jelenlegi Kárpátaljai Magyar Televízió mindössze hét szerkesztőből áll, melyek közül hármat láthatott a közönség, éspedig: Kovács Gézát a magyar szerkesztőség vezetőjét, Vass Tamást operatőrt-hangmestert, illetve Debreceni Mihályt, külső munkatársat.

A találkozás során három film került bemutatásra. Az első, a leghosszabb alkotás a Felső Tiszavídék jelentősebb magyarlakta területeit mutatta be. Ezt követte két 10 perc alatti alkotás. Az egyik Hidi Endre keramikusról készült portréfilm, a másik pedig az Árpád Vonalról szólt.

A közönségnek és a közönséggel a szerkesztők közül leginkább Kovács Géza beszélt. Folyamatosan az volt az érzésem, hogy hírt hozni jött, elmondani, hogy mi van velük. Nem panaszkodott, néha tréfára próbálta fogni a dolgot, de egyáltalán nem mondott biztató dolgokat. Röviden: a 150.000-es kárpátaljai, magyar lakosság, (de a többi ukrajani kisebbség is) egyre lehetetlenebb helyzetben van. Nem lehet már anyanyelven felvételizni, érettségizni sem. A jelenlegi törvényeket figyelembe véve pedig az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar karára is ukránul kell felvételizni. Szó esett még a Vereckei hágón felállított emlékmű megrongálásáról is, a tettet viszont az importált nacionalizmus számlájára írta. A helyiek, még ha különböző nemzetiségűek is, jól megvannak egymással - mondta.

A találkozón többen is lehettek volna, jószerivel sajtósok duzzasztották a tizenahány közönséget, de a „civiliek”-nek is általában közük volt a filmezéshez, de legalább is a fényképezőgéphez.

Egyre inkább meggyőződésem, hogy az udvarhelyiek bizonyos szempontból érzéketlenek mindazzal szemben, ami kívül van Udvarhelyen; a szórvánnyal szemben.

A kárpátaljai szerkesztők erdélyi körútját a Hargita Megyei Kulturális Központ pályázata tette lehetővé, melynek célja a határon túli képzőművészeti intézményekben dolgozók találkozásának elősegítése és a szakmai kapcsolatrendszer kialakítása. Városunkba a Hargita Megyei Hagyományőrző Forrásközpont közbenjárásával érkeztek A karaván további útja Szebenen keresztül Szeredába visz. Előttünk Brassóban voltak.

2010-02-08T10:59:00.000+02:00

Önkiszolgáló könyvtár nyílt Bécsben :)
Az ötlet tőlünk nyugatabbra már ismert, és hál' Istennek azért nem veszélyezteti a könyvtáros társadalmat, mert ez a minden formaságokat nélkülöző könyvtár az anyagias világszemlélet ellen tiltakozik.

2010-02-04T11:59:00.000+02:00

1001 könyv, viszont nem 1001 éjszaka alatt. Ime egy lista, amely az írásbeliség azt az 1001 könyvét tartalmazza, amelyeket mindenképpen el kell(ene) olvasni halálunkig.
Ez a lista viszont nem szentírás. Példának okáért tudnék olyan könyvet mondani, amelyet szerintem kellene elolvasni, de nincs rajta.
Kellemes olvasgatást!

2010-01-27T16:44:00.001+02:00

„Az ember a természet egyetlen teremtménye, amelyik tudatában van annak, hogy meg fog halni. Ezért, és csakis ezért, mélységesen tisztelem az emberi fajt, és hiszem, hogy a jövője sokkal jobb lesz, mint a jelene. Annak ellenére, hogy tudja, a napjai meg vannak számlálva, s akkor ér véget minden, amikor a legkevésbé várja, úgy vívja meg élete csatáit, mintha méltó lenne az öröklétre.”

Coelho: A zarándoklat

2009-11-20T15:43:00.000+02:00

„... az igazság nagyon kurta (utóbb már csak magyarázat).”

Eco: A Foucault-inga

2009-10-19T09:56:00.000+03:00

„Minél közelebb jut valaki az öregkorhoz, annál inkább megy vissza a gyermekkorba, míg végül úgy távozik el az életből, mint egy gyermek, életuntság és halálfélelem nélkül.”

Erasmus; A balgaság dícsérete

2009-10-09T21:20:00.000+03:00

„Presszókban kezdődik az ilyen történet. Szerethetnékkel.
Van, amit előre megérzel.
Nem azért leszel szerelmes, mert szerelmes leszel, hanem mert épp őrült szerethetnéked volt. Ha rádjön, és megint érzed, hogy szerelmes akarsz lenni, jól vigyázz minden lépésedre, mert mintha varázsfőzetet ittál volna, a legelső élőlénybe, akivel összeakadsz, belé fogsz szeretni. Akár egy kacsacsőrű emlősbe is.”

U. Eco: A Foucault-Inga; Európa Könyvkiadó, Budapest, 1996; 283. old

2009-09-28T16:10:00.000+03:00

Egyre gyakrabban hallani és látni újkeletű kifejezéseket, melyek valamitől fogva nem éppen fülbemászóak a magyar ember számára. Nem áll szándékomban eldönteni, hogy ez a XXI. századi magyar nyelvújítási hullám mennyire tesz jót nyelvünknek.

Kedvtelésből egy listát állítok össze a számomra legrosszabbul hangzó szavakból.

Ezeket a szavakat az Akadémiai Kiadó által 86-ban megjelentetett A Magyar Nyelv Értelmező Szótárával hasonlítom össze. A régebbi kiadványt azért tartom relevánsnak, mert tudomásom szerint azóta nem volt nyelvújítás.

Lássuk a kedvenceimet:

fizikális: a mai köznyelvben inkább az ember testiségével kapcsolatos kifejezés, de a dolgok fizikai természetének, tulajdonságainak leírására is használják;

– az Értelmező Szótár szerint nincs ilyen alakú szó, helyette van a

„fizikai: mn -lag (rég írva: physicai is)”

– ide másolom a beszédes 3. bekezdés kezdetét:

„(vál) Olyan, ami a szellemivel ellentétben az ember testi állapotával kapcsolatos; anyagi, testi. ~ erő, erölködés, fájdalom gyengeség, jólét; ~ kényszer: testi erőszak alkalmazásában v. ezzel való fenyegetésben megnyilvánuló k. Valósággal ~ undort érzek (...)”

2009-09-25T11:27:00.001+03:00

A minap megint rádöbbentem, hogy mekkora szerepe van annak, ha jó verbális viszony alakul ki a könyvtáros és az olvasó között. Boróka, az egyik olvasótáboros kislányunk toppant be. Úgy tetszett, mintha éppen nem lenne mit csinálnia suli után és velünk szeretné ellógni az időt; de lehet, hogy csak én láttam így. Szépen elbeszélgettünk...

Olvasótábor: Pár szó az ismeretlen olvasó kedvéért. Szóval a tavaly fogalmazódott meg az ötlet (Sz. Karcsiban), hogy szervezzünk olvasótábort ötnyolcas udvarhelyszéki gyerekeknek. Próbáljuk meg folytatni a kilencvenes években elindított majd abbamaradt olvasótáboros kezdeményezést. Megcsináltuk. Nehéz volt, de szép is. Az idén újra megcsináltuk ugyanott: Kalibáskőn. Mit mondjak, nehéz volt, de szép is. Boróka az idei fészekalja, ősszel kilencedikes lett.

A hivatalos képünk

Szóval bejött, és a nyáron született kapcsolatra alapozva mindenről elbeszélgettünk (főleg a kolleganőm és ő), és a végén, mellékesen ugyan, de az is kiderült, hogy egy könyvet is felhagyott neki már a magyartanárnője. Természetesen tudtunk neki segíteni.

Ebben az átlagosnál közvetlenebb könyvtáros-olvasó beszélgetésben, a nyugati könyvtárakkal kapcsolatos újabb keletű elgondolások köszöntek vissza számomra. Röviden: a könyvtár az a típusú információs központ, ahol az információt elsősorban a könyvtáros közli az olvasóval, legyen szó bárminemű információról. Állítólag vége van a polcok közötti kutakodásnak, romantikus könyvbemerülésnek (uncsi és nincs is rá idő, stb.). Továbbá, ez az információátadás aktív párbeszédben történik. Mondhatni csevegésben.

Mondjuk az itteni könyvtárak még elég távol állnak attól, hogy külön információs pult, és külön könyvtáros álljon a látogatók rendelkezésére, ha nekik hosszasan beszélgetni támad kedvük egy bizonyos témával kapcsolatosan, esetleg problémájuk megoldása időigényesebb kérdezz-felelek játékot követel – és hagyjuk meg, mi sem vagyunk „pszichológusok” – de a cél mindenképp valahol itt keresendő.

Éspedig egy olyan könyvtári légkör kialakításában, ahol a látogató bátran mer kérdezni és beszélni.Írom mindezt azért, mert főleg a fiatalabb korosztálynál tapasztalom, hogy valahol esetlenek a könyvtárban. Nem a könyvek között, hanem az intézményben. Volt, hogy diszkréten közölnöm kellet az egyik rendszeresen bejáró középiskolással, hogy nem kell kopogtatni belépés előtt az olvasóterem ajtaján. Kérdeznek, de maximum kettőt. Két címet, és ha egyik sincs bent, akkor már nem merik harmadjára (vagy esetleg nem is jut eszükbe) megkérdezni, hogy az illető információt milyen más forrásokban lehetne megtalálni? Ilyenkor nem a könyvtáros a ludas, nem nézzük ki az olvasót a könyvtárból, hanem valahogy nem mernek többet alkalmatlankodni. Pedig csak beszélniük kellene.

Üdvözlet neked!

2008-10-02T20:13:00.000+03:00

Ez egy induló blog, amelyben a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár körül történő dolgokról szeretnénk véleményt, hatást, érzést, gondolatot megosztani veled -olvasóval és viszont, Te is oszd meg velünk a gondolataidat.