Hosszú betegség után, életének 76. évében Budapesten elhunyt Popper Péter. Bár az utóbbi időkben folyamatos orvosi kezelésre szorult, az utolsó napig dolgozott.
"Egyet tanácsolhatok: nem szabad az élményeket meg nem élni. Ha valaki jól élte végig az óvodáséveit, iskolásként nem akar újra óvodás lenni. Ha megélte mindazt, amit az élet kínál egy gyereknek, egy felnőttnek vagy egy idősebb embernek, akkor nem lesz baj. Ha pótlandókat görget maga előtt, akkor lesz a baj. Ki kell iktatni az érzést, hogy átmeneti korszakok vannak az életben. Nincsenek. Az az életem, amit élek, nincs átmeneti korszak, az időskor sem az"
Pihenése legyen csendes, emléke áldott.
2010. április 16., péntek
2010. március 24., szerda
Március 31-ig tekinthető meg könyvtárunkban az INEXTEX projekt kiállítása. A svédországból induló kezdeményezés itteni partnere a Csíki Székely Múzeum volt. A tárlat a 2 évig tartó projekt itteni résztvevőinek munkáiba tart bevezetést.
A kiállítás katalógusában a projektről a következőket olvashatjuk: „A divat, a tervezés és a belső díszítés területén történő termékfejlesztés célja a textilművesség területén ránk maradt hagyományok, tapasztalatok, és mindenek felett formai és tárgyi örökségünk hasznosítása volt.”
Hogy mit is kell ezen érteni, az Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatójának megnyitóbeszédéből derült ki. Többek között azt, hogyan tudjuk felhasználni és a mai korban elfogadhatóvá, használhatóvá és eladhatóvá tenni azokat a népi motívumainkat, amelyek a történelem során halmozódtak fel szőtteseinkben, megmentve őket így az enyészettől.
És a vita innen kezdve nyílt. Hallottam olyan véleményt, hogy térségünkben, ahol még mindig faragnak kaput, szőnek szoknyát, harisnyát... ahol egyáltalán még nyomaiban fellelhető a hagyományos népművészet szükség van-e motívumaink butítására?
Személyes válaszom: igen. Ha nem is halt ki belőlem teljesen a néphagyomány, de mindenképp haldoklik. Örvendek annak, hogy bizonyos emberek azon gondolkodnak, hogy hogyan menthetők meg a feledéstől és a múzeumoktól kultúránk formakincsei.
A kiállítás katalógusában a projektről a következőket olvashatjuk: „A divat, a tervezés és a belső díszítés területén történő termékfejlesztés célja a textilművesség területén ránk maradt hagyományok, tapasztalatok, és mindenek felett formai és tárgyi örökségünk hasznosítása volt.”
Hogy mit is kell ezen érteni, az Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatójának megnyitóbeszédéből derült ki. Többek között azt, hogyan tudjuk felhasználni és a mai korban elfogadhatóvá, használhatóvá és eladhatóvá tenni azokat a népi motívumainkat, amelyek a történelem során halmozódtak fel szőtteseinkben, megmentve őket így az enyészettől.
És a vita innen kezdve nyílt. Hallottam olyan véleményt, hogy térségünkben, ahol még mindig faragnak kaput, szőnek szoknyát, harisnyát... ahol egyáltalán még nyomaiban fellelhető a hagyományos népművészet szükség van-e motívumaink butítására?
Személyes válaszom: igen. Ha nem is halt ki belőlem teljesen a néphagyomány, de mindenképp haldoklik. Örvendek annak, hogy bizonyos emberek azon gondolkodnak, hogy hogyan menthetők meg a feledéstől és a múzeumoktól kultúránk formakincsei.
2010. március 16., kedd
Itt van egy érdekes oldal, amely a globális felmelegedés hatásait szemlélteti a 80-as évektől napjainkig; pontosabban 2005-ig.
Nem kell egyebet tenni, mint megvárni, ameddig betöltődik az oldal, kiválasztani egy témakört (jéghatár, tengerszint, stb), és az évszámokon mozgatni a csúszkát.
Kellemes szórakozást!
Nem kell egyebet tenni, mint megvárni, ameddig betöltődik az oldal, kiválasztani egy témakört (jéghatár, tengerszint, stb), és az évszámokon mozgatni a csúszkát.
Kellemes szórakozást!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)