„Az ember a természet egyetlen teremtménye, amelyik tudatában van annak, hogy meg fog halni. Ezért, és csakis ezért, mélységesen tisztelem az emberi fajt, és hiszem, hogy a jövője sokkal jobb lesz, mint a jelene. Annak ellenére, hogy tudja, a napjai meg vannak számlálva, s akkor ér véget minden, amikor a legkevésbé várja, úgy vívja meg élete csatáit, mintha méltó lenne az öröklétre.”

Coelho: A zarándoklat

„... az igazság nagyon kurta (utóbb már csak magyarázat).”

Eco: A Foucault-inga

„Minél közelebb jut valaki az öregkorhoz, annál inkább megy vissza a gyermekkorba, míg végül úgy távozik el az életből, mint egy gyermek, életuntság és halálfélelem nélkül.”

Erasmus; A balgaság dícsérete

„Presszókban kezdődik az ilyen történet. Szerethetnékkel.
Van, amit előre megérzel.
Nem azért leszel szerelmes, mert szerelmes leszel, hanem mert épp őrült szerethetnéked volt. Ha rádjön, és megint érzed, hogy szerelmes akarsz lenni, jól vigyázz minden lépésedre, mert mintha varázsfőzetet ittál volna, a legelső élőlénybe, akivel összeakadsz, belé fogsz szeretni. Akár egy kacsacsőrű emlősbe is.”

U. Eco: A Foucault-Inga; Európa Könyvkiadó, Budapest, 1996; 283. old