„Minél közelebb jut valaki az öregkorhoz, annál inkább megy vissza a gyermekkorba, míg végül úgy távozik el az életből, mint egy gyermek, életuntság és halálfélelem nélkül.”

Erasmus; A balgaság dícsérete

„Presszókban kezdődik az ilyen történet. Szerethetnékkel.
Van, amit előre megérzel.
Nem azért leszel szerelmes, mert szerelmes leszel, hanem mert épp őrült szerethetnéked volt. Ha rádjön, és megint érzed, hogy szerelmes akarsz lenni, jól vigyázz minden lépésedre, mert mintha varázsfőzetet ittál volna, a legelső élőlénybe, akivel összeakadsz, belé fogsz szeretni. Akár egy kacsacsőrű emlősbe is.”

U. Eco: A Foucault-Inga; Európa Könyvkiadó, Budapest, 1996; 283. old

Egyre gyakrabban hallani és látni újkeletű kifejezéseket, melyek valamitől fogva nem éppen fülbemászóak a magyar ember számára. Nem áll szándékomban eldönteni, hogy ez a XXI. századi magyar nyelvújítási hullám mennyire tesz jót nyelvünknek.

Kedvtelésből egy listát állítok össze a számomra legrosszabbul hangzó szavakból.

Ezeket a szavakat az Akadémiai Kiadó által 86-ban megjelentetett A Magyar Nyelv Értelmező Szótárával hasonlítom össze. A régebbi kiadványt azért tartom relevánsnak, mert tudomásom szerint azóta nem volt nyelvújítás.


Lássuk a kedvenceimet:

fizikális: a mai köznyelvben inkább az ember testiségével kapcsolatos kifejezés, de a dolgok fizikai természetének, tulajdonságainak leírására is használják;

– az Értelmező Szótár szerint nincs ilyen alakú szó, helyette van a

„fizikai: mn -lag (rég írva: physicai is)”


– ide másolom a beszédes 3. bekezdés kezdetét:

„(vál) Olyan, ami a szellemivel ellentétben az ember testi állapotával kapcsolatos; anyagi, testi. ~ erő, erölködés, fájdalom gyengeség, jólét; ~ kényszer: testi erőszak alkalmazásában v. ezzel való fenyegetésben megnyilvánuló k. Valósággal ~ undort érzek (...)”