Március 31-ig tekinthető meg könyvtárunkban az INEXTEX projekt kiállítása. A svédországból induló kezdeményezés itteni partnere a Csíki Székely Múzeum volt. A tárlat a 2 évig tartó projekt itteni résztvevőinek munkáiba tart bevezetést.

A kiállítás katalógusában a projektről a következőket olvashatjuk: „A divat, a tervezés és a belső díszítés területén történő termékfejlesztés célja a textilművesség területén ránk maradt hagyományok, tapasztalatok, és mindenek felett formai és tárgyi örökségünk hasznosítása volt.”

Hogy mit is kell ezen érteni, az Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatójának megnyitóbeszédéből derült ki. Többek között azt, hogyan tudjuk felhasználni és a mai korban elfogadhatóvá, használhatóvá és eladhatóvá tenni azokat a népi motívumainkat, amelyek a történelem során halmozódtak fel szőtteseinkben, megmentve őket így az enyészettől.

És a vita innen kezdve nyílt. Hallottam olyan véleményt, hogy térségünkben, ahol még mindig faragnak kaput, szőnek szoknyát, harisnyát... ahol egyáltalán még nyomaiban fellelhető a hagyományos népművészet szükség van-e motívumaink butítására?

Személyes válaszom: igen. Ha nem is halt ki belőlem teljesen a néphagyomány, de mindenképp haldoklik. Örvendek annak, hogy bizonyos emberek azon gondolkodnak, hogy hogyan menthetők meg a feledéstől és a múzeumoktól kultúránk formakincsei.

Itt van egy érdekes oldal, amely a globális felmelegedés hatásait szemlélteti a 80-as évektől napjainkig; pontosabban 2005-ig.
Nem kell egyebet tenni, mint megvárni, ameddig betöltődik az oldal, kiválasztani egy témakört (jéghatár, tengerszint, stb), és az évszámokon mozgatni a csúszkát.
Kellemes szórakozást!