Országépítők cím alatt futott a IV. Kalibáskői Olvasótáborunk. Az eddigi táborainktól eltérően az idén nem egy szerző egyik jellegzetes művét tanulmányoztuk, hanem az Ország, város.... játékra és előkészített irodalmi szövegekre támaszkodva ismertettük meg a táborozókkal az erdélyi történelem, növény és állatvilág egy-egy jellegzetesebb szeletét. A napi táborprogramról részletesebben itt, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oldalán olvashatnak.
A tábor címe ebből a megközelítésből elhibázottnak tűnhet, mert a székelyudvarhelyi városi könyvtár igazgatójának, Szabó Károlynak a minielőadásán kívül nem foglalkoztunk behatóbban sem Kóssal, sem Az országépítő című regényével. A táborozók lakhelyét tekintve, viszont mégiscsak találó a cím, mivel a gyermekek meglehetősen távoli területeket képviseltek ebben a táborban.
Volt öt székelyudvarhelyi, öt Tusnádról jövő gyermek, akik a Dévai Szent Ferenc Alapítvány ottani házában élnek, és akik a Csíki-medencéből „verbuválódtak” és volt öt „lábnyiki csángómagyar gyermekünk is.
„Szentferences” és udvarhelyi gyermekeket közösen először tavaly táboroztattunk. Mivel nem vagyok pedagógus, meghökkenve tapasztaltam, hogy a különböző szociális háttér problémák forrásaivá válhat a gyermekek között. Így volt néhány álmatlan éjszakám a tábor előtt a sokféle gyermekre és a tavalyi tapasztalatokra gondolva, viszont bíztam abban, hogy egy erős szervezőcsapattal képesek leszünk az előálló helyzeteket megfelelően megoldani. Ebből a szempontból ez a tábor annyira sima volt, hogy néha el sem hittem, hogy igaz.
Sikeres tábort zártunk, és a tábor be tudta teljesíteni a címébe sűrített célokat. Elértük, hogy a különböző helyről érkező és a különböző egzisztenciájú gyermekeknek legyen egy olyan közös élményük, emlékképük, amelyben a sokféleség tapasztalata pozitív megerősítést kap. Amelyben a többen-többfélén-együtt léthelyzete nem feltétlenül rossz tapasztalat.
