2011. szeptember 9., péntek

Országépítők



Országépítők
cím alatt futott a IV. Kalibáskői Olvasótáborunk. Az eddigi táborainktól eltérően az idén nem egy szerző egyik jellegzetes művét tanulmányoztuk, hanem az Ország, város.... játékra és előkészített irodalmi szövegekre támaszkodva ismertettük meg a táborozókkal az erdélyi történelem, növény és állatvilág egy-egy jellegzetesebb szeletét. A napi táborprogramról részletesebben itt, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oldalán olvashatnak.

A tábor címe ebből a megközelítésből elhibázottnak tűnhet, mert a székelyudvarhelyi városi könyvtár igazgatójának, Szabó Károlynak a minielőadásán kívül nem foglalkoztunk behatóbban sem Kóssal, sem Az országépítő című regényével. A táborozók lakhelyét tekintve, viszont mégiscsak találó a cím, mivel a gyermekek meglehetősen távoli területeket képviseltek ebben a táborban.

Volt öt székelyudvarhelyi, öt Tusnádról jövő gyermek, akik a Dévai Szent Ferenc Alapítvány ottani házában élnek, és akik a Csíki-medencéből „verbuválódtak” és volt öt „lábnyiki csángómagyar gyermekünk is.

„Szentferences” és udvarhelyi gyermekeket közösen először tavaly táboroztattunk. Mivel nem vagyok pedagógus, meghökkenve tapasztaltam, hogy a különböző szociális háttér problémák forrásaivá válhat a gyermekek között. Így volt néhány álmatlan éjszakám a tábor előtt a sokféle gyermekre és a tavalyi tapasztalatokra gondolva, viszont bíztam abban, hogy egy erős szervezőcsapattal képesek leszünk az előálló helyzeteket megfelelően megoldani. Ebből a szempontból ez a tábor annyira sima volt, hogy néha el sem hittem, hogy igaz.

Sikeres tábort zártunk, és a tábor be tudta teljesíteni a címébe sűrített célokat. Elértük, hogy a különböző helyről érkező és a különböző egzisztenciájú gyermekeknek legyen egy olyan közös élményük, emlékképük, amelyben a sokféleség tapasztalata pozitív megerősítést kap. Amelyben a többen-többfélén-együtt léthelyzete nem feltétlenül rossz tapasztalat.


2011. július 1., péntek

Rukítás


A kolleg(in)ák közül már senki sem emlékszik pontosan arra, hogy ki is, és mikor kezdett el rukítani a könyvtárban. A szó eredetét tekintve vannak akik a ritkítás kifejezésünkből eredeztetik, mások a zurück német szóhoz rokonítják. Az Akadémiai Kiadó által 2005-ben megjelentetett Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár mindenesetre nem tud erről a szóról.

A szó etimológiai homályosságai ellenére minden könyvtáros használja, ismeri a szót, cselekszi, néha szenvedi is az általa jelzett folyamatot. Rukításkor a polcon hátulról előre haladva számba vesszük a könyveket és – bizonyos kritériumrendszert használva – némelyiküket nem tesszük vissza, helyet szabadítva föl az új könyvek számára. A rukított könyvek a könyvraktárba kerülnek, szépen rendben, hogy kérésre bármikor elő lehessen venni őket onnan.

A jelenlegi rukítás oka a könyvtárhoz kerülő másfélezer angol nyelvű könyv, amelyek lassan, prioritás és feldolgozás alapján felkerülnek a kölcsönözhető könyvek polcaira. Az 1 tonnányi könyvadomány az Ameriaki Egyesült Államokban élő Fred Robey-tól indult és a Közösségi Alapítványon keresztül került hozzánk. Ez úton is köszönjük nekik.
Ajánlom az új szerzeményeket minden angolt gyakorló diáknak, felnőttnek egyaránt. Minden korosztály talál magához való olvasmányt.

2011. június 14., kedd

Színes-csirizes papírgyártás


Június 6.-án, a városnapok keretén belül nyílt napot tartottunk a könyvtárban, és beterveztünk egy gyerekfoglalkozást, ami annyira jól sikerült, hogy másnap újra megismételtük.
A színes-csirizes előzékpapír készítéssel egybekötött könyvillusztrálásos akciónk nagyjából a következőképpen zajlott le.

Az előzékpapír készítésének az ötlete Róth Andris kollégától jött, aki a maga szakállára, hobbi szinten tanulta ki a színes-csirizes papír otthoni gyártásának csínját. Ehhez mi hozzáképzeltünk egy kis, mindössze 4 oldalból álló könyvecskét, 2 mesével, amiben üresen hagytuk az illusztráció helyét, jobban mondva, azt a gyermekek fantáziájára bíztuk, hadd rajzolják be oda ők azt, ami képileg a legszemléletesebb volt számukra a mesékből.

Andris egy kis történeti bevezetőt tartott a színes-csirizes papír gyártásáról, és hasznosításáról, elvíve odáig a gondolatmenetet, hogy hogyan kerül be a színes papír a könyvek borítója mögé előzéknek, és hogy ott milyen funkciója van, hogyan egészíti ki a könyv tartalmát. Aztán közösen elolvastuk a két egérfarknyi mesét, és a könyvtár előtti téren, annak is az árnyékos részén beindult a gyakorlati kivitelezés is, és repült az idő, születtek a jobbnál-jobb alkotások.


Az én kedvencem így száradt az újságlefűzésre használt zsinóron.




















A gyermekek a könyvecskék „borítóját” is illusztrálták:














Több képet
itt találhatsz
az akcióról.